Telt, múlt az idő és én ezeket el is felejtettem. Közben az aerobik mindennapjaim részévé vált, de egyre nehezebben csináltam, egyre jobban fájt a hátam. A sok ülő munka és a 10-12 órás vezetés nem igazán tett jót a gerincemnek és már nem esett jól az aerobik, de csináltam. Aztán egyik napról a másikra már nem bírtam csinálni. 

Gerinc sérvem lett. 

Szerencsére nem műtöttek meg, de majd 2 évig jártam egy csodálatos gyógytornászhoz. Aztán elkezdtem olyan tornákat vinni az életembe, ahol a gerincemet tartó izmokat fejlesztem a legjobban.

Csakhogy ezekkel a tornákkal az volt a bajom, hogy túl izmos lettem tőlük. Ráadásul – mivel évek óta egy intenzív aerobikot csináltam, amit hírtelen a gerinc problémám miatt abbahagytam – 

elkezdtem hízni. 

Nem ettem sokat, de az úgy rakódott rám, mintha ragasztották volna. 

Elkezdtem az étkezésemet és magamat figyelni, majd egy újabb egészségügyi kihívás miatt elkezdtem magam a táplálkozás irányába is képezni.

Szumma szummárum, a Covidnak köszönhetem, hogy elkezdtem egy olyan mozgásformát keresni, amivel megint szálkás, karcsú alakom lehet, kis helyen, UGRÁLÁS ÉS FUTÁS NÉLKÜL (a gerincem miatt).